Csábító Lacó Szerelem

Nevem Csábitó Lacó A szerelem örök téma én sem tudom elkerülni, hogy ne írjak róla, hiszen minden ember szívében él a vágy a boldogság és szerelem után. Az irodalomban oly gyönyörű gondolatokat találunk e témában, de versek formájában is csodálatos művek születtek e varázslatos érzésről. Leírok egy pár verset és idézeteta kedvenceimből. "Szerelem, ha egyik a másikát repülni hagyja, de ha leesik, fél szárnyát kölcsönadja." /Szabó Éva: Szög és kereszt/ "A nőket a szerelem nemcsak érdekessé teszi, hanem meg is szépíti. A nő akkor szép igazán, ha boldog és akkor boldog, ha érzi, hogy szeretik. /Rippl-Rónai József/ "Csak szeretve tanulunk meg szeretni" /Doris Murdock/ "A szeretet lángjaiban a legkeményebb vasnak is meg kell olvadnia." /Mahatma Ghandi/ Ady Endre Tüzes seb vagyok Tüzes, sajgó seb vagyok, égek, Kínoz a fény és kínoz a harmat, Téged akarlak, eljöttem érted, Több kínra vágom: téged akarlak. Lángod lobogjon izzón, fehéren, Fájnak a csókok, fájnak a vágyak, Te vagy a kínom, gyehennám nékem, Nagyon kívánlak, nagyon kívánlak. Vágy szaggatott föl, csók vérezett meg, Seb vagyok, tüzes, új kínra éhes, Adj kínt nekem, a megéhezettnek: Seb vagyok, csókolj, égess ki, égess. Juhász Gyula Szerelem? Én nem tudom mi ez, de jó nagyon, Elrévedezni némely szavadom, mint alkonyég felhőjén, mely ragyog, És rajta túl derengő csillagok. Én nem tudom mi ez, de édes ez, Egy pillantásod, hogyha megkeres, mint napsugár, ha villan a tetőn, holott borongón már az este jön. Én nem tudom mi ez, de érezem, hogy megszépült megint az életem, Szavaid selyme szíven simogat, Mint márciusi szél a sírokat. Én nem tudom mi ez, de jó nagyon, Fájása édes, hadd fájjon hagyom, Ha balgaság, ha tévedés, legyen, Ha szerelem, bocsájtsd ezt meg nekem! Victor Hugo Olyan a szerelem Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat, amelytől fénylik a szirom, amelyből felszökik, kévéjében a napnak, szivárvány-szikra, miliom. Ne, ne hajolj reá, bárhogy von e merész láng, ez a vízcseppbe zárt, percnyi kis fényözön, mi távolabbról, mint a gyémánt, az közelebbről: mint a könny. /fordította: Nemes Nagy Ágnes/